Összes oldalmegjelenítés

2012. február 12., vasárnap

Középszerűség vs. kiforratlanság

Tavaly késő ősszel részt vettem egy irodalmi kör egyéves szülinapi buliján. Ott közölte az egyik szerkesztő hölgy, hogy ő nem olvas el olyan novellát, amelynek a kezdő mondata nem "ütős". Ez meglehetősen szubjektív megközelítés. És persze kicsinyes. A világirodalom remekeinek többsége nem feltétlenül "ütősen" kezdődik. Innentől kezdve az illető hölgy saját magától vonja meg az esélyt, hogy egy olvasható (de esetleg kiforratlan) művel megismerkedjen. Ifjú, kezdő tehetségek elriasztására kiválóan alkalmas ez a hozzáállás.
Egy kiforratlan tehetséget miért kell mindjárt George R. R. Martinhoz hasonlítani? Egy epikus életművet csak egy másik epikus életművel sportszerű összemérni. Martinét pl. David Gemmellével. Ha már mindenáron muszáj a hasonlítás.

2 megjegyzés:

  1. Ez valóban elég rossz, felszínes hozzáállás. Nem egy olyan novellát olvastam már amatőröktől, aminek semmitmondó volt a kezdőmondata és mégis mélyenszántó, "ütős" volt az egész. Különben se az eleje legyen hatásos, hanem inkább a vége, hogy leessen az olvasó álla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemcsak felszínes, hanem végletekben való gondolkodás. Mert attól, hogy egy mondat nem "ütős" még nem feltétlenül ordító közhely.
      Amúgy valóban, minden jó, ha a vége jó!;)

      Törlés